Trianon 99

 TRIANON 99.

Kedves Barátaim!

Sorsdöntő időket élünk, ezt valamennyien érezzük. A közelgő centenárium - megfelelő tiltakozás hiányában - véglegessé teheti a mostani állapotot. Hazánk kétharmadának elcsatolása, a magyarság túszként fogva tartása és módszeres elűzése, beolvasztása mára több millióval csökkentette a nemzet lélekszámát. Joggal vetítik előre sokan a nemzethalált, hiszen Trianonban ez volt a cél. A Magyar Igazság és Élet Pártja nem lenne a nemzeti radikalizmus legmélyebb gyökerekből sarjadó pártja, ha mindebbe belenyugodnánk. Ránk akkor van szükség, amikor másnak elfogy az ereje, a tudománya, és feladja, beletörődik. Mi soha nem törődünk bele! Nem, nem, soha! Ezt komolyan gondoljuk, mögöttünk áll a nemzet színe-java. Háromszáz millió magyar követ bennünket a Mennyországból. Ők értünk éltek-haltak, nekünk feléjük is el kell számolnunk. De mindenek előtt az élőket kell mentenünk, a meggyötört, megalázott, kifosztott magyart határon innen és túl. A Kárpát-medence, mint őshaza, mindig él azoknak a szívében, akiket messzire vetett a sors. Ne gondoljuk, hogy jó kedvükből mentek el. A világ magyarsága a kommunista diktatúra elől menekült el. Az a diktatúra nem ért véget 1990-ben, pedig jó reményünk volt rá.

A rendszerváltást a diktatúra titkosszolgálata a fölöttünk Trianonban rendelkező nagyhatalmak titkosszolgálataival együtt dolgozta ki. Miközben a Szovjetunió övezetéből menekültünk - merre másfelé, mint nyugatra -, nem vettük észre, hogy Nyugat-Európában ugyanolyan szocialista rendszert építenek az Európai Unió keretei között. A pénzpóráz végén ugyanaz a néhány család áll a Rothschildok, Rockefellerek, Warburgok képében, mint amelyek fizették az 1917-es oroszországi forradalmat, megrendelték a két világháborút, és most a nemzetek feletti globális rendőrállam azonnali kiépítésén fáradoznak. Ennek a folyamatnak szomorú meglepetése, hogy a politikai hullákat kirángatták a sírból, és új rongyokat akasztottak rájuk. A DK választási sikere nem magyarázható kizárólag az Orbán-kormány hibáival. Más is van mögötte. Nagyon sok pénz, amit a médián, a tiltott pártfinanszírozáson keresztül eljuttatnak minden magyar ember legszentebb magánterületére, a lakásába. A magyar ember nem veszi észre, hogy mindennapi tájékozódásával, amikor a Magyar 1 és az ATV, azaz kormányzati és ellenzéki televíziók között igyekszik megtalálni a valóságot, akkor csapdába csalták. Mert mindkettő hazudik. A globális hatalomnak, Trianon kitervelőinek teljesen mindegy, hogy miként alakul a magyarok párt-szimpátiája, mert mindkét nagy párttömb a zsebükben van. Ezért kell nekünk mindkettőt elutasítanunk, és alapító elnökünk, Csurka István útmutatása szerint a Magyar Úton járnunk.

A mögöttünk lévő európai választás megmutatta, hogy a hatalomtól mi, nem alkuvó magyarok távolabb állunk, mint a kommunista diktatúra működtetői, az MSZMP, és annak jogutódai, az MSZP, DK, Momentum és társaik. Közös nevező az utódpártokban a liberális pénzpórázhoz való kötődés. Annyi pénzük van, hogy meg sem tudják számlálni, és azt tesznek vele, amit akarnak. Az óvodákban gender-elmélettel összezavarják a kisfiúk és kislányok természetes fejlődését, az iskolákban ateista nézeteket, történelemhamisítást, finnugor fajelméletet tanítanak, igyekeznek a magyarságot minél rosszabb színben feltüntetni, hogy az a kisgyermek azt is szégyellje, hogy magyarnak született. A középiskolában elfordítják a gyermekeket a szülőktől, amikor szexuális szabadságot hirdetnek az azonos neműek bevonásával, az egyetemre pedig a felvételi tesztek alapján nem is kerülhet be az, aki hazaszerető, egészséges lelkű, keresztény magyar fiatal. Ne csodálkozzunk, hogy az érettségizők 90 százaléka külföldön tervezi a jövőjét. Ne csodálkozzunk, hogy a munkavállalók derékhada immáron kétmilliós nagyságrendben menekült külföldre. Ne csodálkozzunk, hogy az egészségügyünk haláliparrá vált a pénzelvonások miatt, és ma már csak az orvosok, nővérek, ápolók emberfeletti áldozatkészségéből működik. Mindez egy tudatos folyamat: Magyarország kiürítése és átadása az új honfoglalóknak. Ez Trianon valódi átka, ezen kell változtatnunk. Amikor a világháborúban, vagy az 56-os forradalomban találat ért egy házat, és egy szempillantás alatt minden rommá változott, akkor is mindent elölről kellett kezdenünk.

Most is ilyen időket élünk. Becsapott a bomba. Visszatért a kommunizmus kísértetet. A legnagyobb bűn nem Gyurcsány Ferencet terheli, akinek családja Dobrev Klárán keresztül ahhoz az Apró Antalhoz vezet, aki 1956. október 24-én először kapott tűzparancsra engedélyt a békés tüntetőkkel szemben. A legnagyobb felelősség azé, aki engedte, sőt, megkövetelte, hogy a diktatúra felelőseit ne számoltassák el. Ne gondoljuk, hogy egyedül a Fideszé a felelősség. Ők helytartóként viselkednek, és hatalmon maradásuk érdekében minden kívülről jövő parancsot teljesítenek. Azoknak a parancsát, akik Trianon gyalázatos döntéseit meghozták. Így kell megértenünk, hogy most is Trianon szellemisége van érvényben, amihez immáron nem csak a kormányoldal, hanem a parlamenti ellenzék is csatlakozott.

Tévedés lenne azt hinnünk, hogy e két nagy kívülről fizetett erővel egyszerre képesek lehetünk leszámolni. Az európai választásokon felhozták, az előttünk lévő önkormányzati választásokon megerősítik, és 2022-ben hatalomra segíthetik az országrontó ellenzéket. Ez három plusz négy év az életünkből. Nagyon hosszú idő. Mégis erre kell készülnünk. A nemzeti radikalizmus a Jobbik ámokfutása után meg kell erősödjön annyira, hogy kormányképes erővé váljon néhány év alatt. Ehhez viszont nagyon sokat kell dolgoznunk. Trianon nem csak Párizs mellett van, hanem Trianon érezteti a hatását minden magyar életében. Ezért vagyunk olyan meggyötörtek, ezért halunk meg tíz-tizenöt évvel korábban, mint a nyugatiak, ezért olyan keserves az életünk. Ha változtatni akarunk, első lépésként a saját sorainkban kell rendet tennünk. A MIÉP életében a két évvel ezelőtti elnökké választásom óta sok minden történt, megfordítottuk a Csurka István halála utáni zuhanásunkat, tagságunk és támogatóink száma folyamatosan nő, és immáron országosan ismertté váltunk azoknak a fiataloknak a körében, akik korábban nem tudtak rólunk. Sikerült tisztáznunk azok helyzetét is, akik a munkából sem az országgyűlési, sem az európai választáson nem vették ki a részüket, ám hamis információkkal igyekeztek félrevezetni a közvéleményt. Ma a MIÉP erősebb, mint az elmúlt 15 évben bármikor volt, és készen áll azoknak a feladatoknak a megoldására, amelyekbe beletört más pártoknak a bicskája.

Trianon tapasztalata, hogy a kisebbségek önállósodási törekvéseit időben kell kezelni, mert különben eszközeivé válnak az országrontóknak. Ezért kell különös figyelmet szánnunk a cigánykérdésre, anélkül, hogy szítanánk az ellentéteket. A Tiszaeszláron bevált módszert országossá kell tennünk. A megoldás szempontjából nincs cigánykérdés, csak becsületes ember és bűnöző létezik. Előbbit segíteni kell abban, hogy előrébb jusson két keze munkája által, utóbbit pedig börtönbe kell zárni, hogy megóvjuk tőle a társadalmat.

Trianon tapasztalata, hogy két lehetőség közül mindig a rosszabbal kell számolnunk, ha a valóság talaján akarunk maradni. 1918. november 3-án Padovában fegyverszünetet kötött a Monarchia az Antanttal. Akkor csapataink a történelmi határra lettek visszavonva, de egyetlen talpalatnyi földet sem veszítettünk el. A nemzetrontó Károlyi Mihály és társai viszont elmentek november 13-án Belgrádba, és ott mindent aláírtak, mindent feladtak. Nem véletlenül állapította meg a francia küldöttség vezetője, hogy egyetlen jó arcú magyar ember sincs a küldöttségünkben. Nem csoda, hogy Károlyi Mihály kormánya nem állta útját a Felvidéket, Erdélyt és a Délvidéket megszálló csehszlovák, román és szerb hadseregnek. Majd jött Kun Béla kommünje, aminek a valódi ismeretével máig adós a történelemkutatásunk. Sokkal több áldozat, sokkal több kártétel és veszteség történt, mint amit a Kádár-rendszer történészei nyilvánosságra engedtek.

Trianont ma is nyögjük. A 320 ezer négyzetkilométeres Magyarországból 93 ezer maradt, húszmilliós középhatalomból hétmilliós kisállammá csonkoltak bennünket. Ellenségeink 35 ezer főre korlátozták hadseregünk létszámát. Milyen boldogok lehetnénk, ha ma lenne egy 35 ezres tettre kész hadseregünk. Mindezek hiányában a fiatalok egészséges nevelése, testi-lelki jóléte az állam helyett a családokra hárul. A MIÉP Ifjúsági Tagozatának szervezésével igyekszünk országossá tenni azokat a köröket, ahol a testmozgás, az egészséges életforma és a felnövekvő nemzedék tudati állapota egyaránt fejlődik. A legnagyobb próbatétel manapság magyarnak születni, és magyarnak maradni. Ezen kell fáradoznunk. Nem vitás, hogy Trianon az emberiség történelmének egyik legigazságtalanabb békéje, ami örök időkre nem maradhat fönn. Rajtunk múlik, hogy a századik évforduló milyen állapotban köszönt ránk. Vajon érvényben marad-e a "Mindent vissza!" gondolkodás, vagy beletörődünk saját nyomorúságunkba? Ebből a szempontból nagy veszélyt jelentenek azok a szervezetek, amelyek felvállalják Trianon jelszavait, ám érdemben semmit nem tesznek. Nem elegendő egy Trianon múzeumot állítani, az elszakított egyetemeink ügyéről beszélni akkor, amikor végveszedelembe került a magyarság. Az alkalmatlan személyek visszahívásával, helyükre alkalmasok állításával egy esztendő alatt meg kell erősítenünk a nemzeti oldalt annyira, hogy a századik évforduló világra szóló figyelemfelhívás, egész évben zajló folyamatos tüntetés legyen. Minden jó magyar emberre számítunk, aki megérti, hogy semmi nem vész el végérvényesen, amiről mi magunk nem mondunk le.

Trianon tanulsága, hogy Európában nem győztesekben és vesztesekben kell gondolkodnunk akkor, amikor végveszedelemben vagyunk az iszlám térhódítás, a kényszerített fajkeveredés miatt. Minden magyar és nem magyar embernek össze kell fognia azért, hogy megállítsuk a kontinens megszállását. Ebben a nagy küzdelemben kormányok fognak megbukni, országhatárok fognak átrajzolódni, és számunkra már csak egy kérdés marad: előre megyünk, vagy mindent feladunk?

A válasz nem lehet kérdéses: mindent vissza! Vesszen Trianon! Éljen a szabad Magyarország!


 

A MIÉP ünnepsége a Dózsa György út és a Thököly út kereszteződésénél lévő Trianon-emlékműnél:


MIÉP tanácskozás a Krisztina Hotelben:


Képek az eseményről: